Psalmus Hungarorum

Elvégzed az általános iskolát, a középiskolát/gimnáziumot. Leérettségizel. Egyetemre mész, elkezdesz egy témával behatóan foglalkozni. Elvégzed első kutatásodat. Megírsz a témában egy szakdolgozatot. Érvelsz, adatokat sorakoztatsz. Államvizsgázol, megszerzed a BSc-t. Aztán tovább specializálódsz, tanulsz még néhány évet. Megírsz még egy szakdolgozatot, immár egy hosszabbat, részletesebbet. Megvéded szakmai bizottság előtt. Államvizsgázol, megszerzed az MSc-t. Elmész doktorandusznak. Még tovább tanulsz, kutatod a témát évekig, már előadásokat is tartasz belőle. A kutatásaid alapján megírsz egy doktori értekezést. Sokszáz oldalast, amihez sok tízezer oldalt kellett elolvasnod. Megvéded, doctorem te recipio, megszerzed a PhD-t. Még néhány évig kutadod és tanítod a témát, meghívnak szakértőként egy csomó helyre. Előadásokat tartasz több nyelven. De facto referenciapontként tekintenek rád. Egységsugarú, kamuprofilos fészbúktroll a gondosan kifejtett véleményedre válaszul: ez hülyeség.

Anno, amikor Magyarországon fejlesztőkkel csináltam állásinterjúkat hozzá voltunk szokva, hogy amikor a friss kolléga beáll hozzánk, akkor (junior esetén különösen) az első pár hónap még inkább a betanítással telik, és úgy kábé a 4-6. hónaptól kezdve lehet az embereket éles projektekre tenni. Amikor kijön a srác (lány) az egyetemről, akkor függetlenül attól, hogy az melyik egyetem, még csak a szakmai alapokkal van tisztában. Nem nagyon látott még komolyabb enterprise technológiát, a cloud computingról jó esetben már hallott de még nem művelte, talán fel tudja mondani, mi az a microservice, lambda, nosql, de valójában még hosszú idő, mire ténylegesen beleérez ezekbe a dolgokba. És ez - mondtuk - rendben is van így. Aztán amikor kijöttem dolgozni Stockholmba, pár hónapra rá kapott a csapatunk két gyakornokot. Egyikük az Uppsalai Egyetemről jött és eredetileg fizikusnak tanult, de jókedvében felvett néhány programozói tárgyat is; a másikuk a stockholmi KTH végzőse volt. Odajött ez a két ...