Oldalak

2013. november 6., szerda

Kötelet Hegedűsnek!

No nem azt, amire embereket akasztanak, hanem amivel Jézus Krisztus verte ki a pénzváltókat a jeruzsálemi Templomból. Mert amit ifj. Hegedűs Lóránt és a Szabadság-téri – gyülekezetnek hívott – Jobbik-tagszervezet művelt vasárnap, az nem érdemes másra, mint erre a kötélre. Nem Horthy miatt – akinek a tevékenységét nem akarom értékelni és e szempontból teljesen indifferens is – hanem azért, mert az istentiszteletet pártrendezvénnyé silányították.
Arról nem érdemes beszélni, hogy – ha lehet hinni a reformatus.hu portálnak és valóban e textus alapján és úgy prédikált – Hegedűsnek a Mt 9,16-17 versekről (az új folt - új ruha és az új bor - új tömlő hasonlatokról) is csak a zsidók jutnak eszébe. Ezért ugyan vélhetően páros lábbal vágták volna ki egy homiletika-vizsgáról, de ezen tegyük túl magunkat: egy végzett lelkésszel van dolgunk. Az, hogy nem érti Isten igéjét, az sok más lelkésszel is előfordult már, sőt néha egyenesen szükséges az, hogy eljussunk a "nekem nem mond ez az ige semmit"-állapotig, ehhez a fájdalmas vajúdásig ahhoz, hogy valóban Istenre tudjunk hagyatkozni az üzenet megértésében. Hegedűsnél azonban nem erről volt szó.
Hegedűs ugyanis egyszerűen vette a saját – természetesen a zsidókról és a nemzeti önvédelemről szóló – üzenetét, díszként ráaggatta Isten igéjét – aminek a szolgálatára esküdött fel – és ezt a politikai beszédet tárta prédikációként a gyülekezet elé. Márpedig ez nem prédikáció. A prédikációnak ugyanis van egy úgynevezett műfaji meghatározása (vagy definíciója ha úgy tetszik): Bibliai textus alapján Krisztust hirdeti. Márpedig ami nem a textusra épül, csak felhasználja azt, az nem prédikáció. Ami nem Krisztust hirdeti, hanem valamiféle nemzeti önvédelmet – ráadásul Krisztus szavaival homlokegyenest ellenkezve – az szintén nem református prédikáció. Az egy politikai beszéd. Aki pedig elmondja, az nem lelkész, hanem politikus.
Hegedűs személyiségét megint csak nem tisztem bírálni, de soha a legkisebb nyomát sem láttam benne annak az Isten igéje iránti alázatnak, annak a csendes magunkba fordulásnak és az ige halk szavára való odafigyelésnek, ami oly sok lelkész életét világította már be, oly sok megértett örömhírt és Krisztus felé forduló életet eredményezett. Hegedűs megnyilatkozásai – mostani sajtóközleménye is – a pökhendi kivagyiság és a támadás szellemében születnek. Bűnbánatnak, Isten felé fordulásnak nyoma sincs. Ez megint csak egy olyan jellemvonás, ami nem a lelkészekre, hanem a politikusokra jellemző.
Márpedig ha Hegedűs nem lelkészként, hanem politikusként viselkedik, ha nem megalázza magát Isten igéje előtt hanem kiforgatja azt, akkor nincs rajta helye semmilyen palástnak. Akkor ne prédikáljon, hanem politizáljon. Nyíltan, pártpolitikusként, nem pedig a kedves felesége háta mögé bújva. És palást nélkül, természetesen.
Jézus Krisztus üzenete nem egy nemzetnek szól. Nincs benne szó semmiféle önvédelemről. Aki ezt hirdeti, az nemcsak hogy nem érti, hogy mit jelent az evangélium, hanem még a gyülekezetet is megtéveszti vele. Már ha egyáltalán van még gyülekezet, és nem csak a Szabadság-téri Jobbik-tagszervezetről beszélünk. Krisztus üzenete azt mondja el, hogy én, az ember – legyek akár magyar, norvég, zsidó, örmény, japán vagy bármilyen – csak az őhozzá való odafordulás és teljes ráhagyatkozás által részesedhetek az Ő isteni dicsőségében, mert egyedül ő vállalta fel minden bűnöm terhét, ő szenvedett el helyettem minden büntetést. Ez az üzenet egyformán szól minden népnek, minden nemzetnek, minden korú és nemű embernek, kivétel nélkül. Ez az Evangélium, az örömhír: hogy Krisztus miatt megállhatunk Isten színe előtt, pedig különben menthetetlenül elvesznénk. Ennek az örömhírnek a szolgálatára esküdött fel Hegedűs Lóránt is. És ezt a mennyei, boldogító üzenetet sikerült neki pártpolitikává silányítania.
Mondhatjuk, hogy ő is épp a "pénzváltók" ellen harcol, mint azt Jézus tette. Csakhogy Jézus nem a pénzváltók ellen harcolt. Jézus az istentiszteleti hely szentségének megsértése miatt fonta azt a kötelet, nem a pénzváltás miatt. Mert a te házadhoz való féltő szeretet emészt engem – emlékeztek a zsoltáros szavaira a tanítványok. És pártrendezvényt csinálni az istentiszteletből ugyanúgy megszentségtelenítése Isten házának, mint a pénzváltás a Templom előkertjében.
Jézus a pénzváltóknak és minden más bűnösnek a kegyelmet és a megbocsátást hirdette. De nem tudta elszenvedni Isten házának a szégyenét. Legyen ez figyelmeztetés mindannyiunknak: bűneinket mindig teljes bizalommal, a kegyelem reményében vihetjük Isten színe elé, de az Ő házát, az Ő istentiszteletét ne használjuk saját céljainkra. Akkor sem, ha azok emberi szemmel hazafiasnak tűnnek is. A templom ugyanis nem a hazafiság, nem az önvédelem és még kevésbé a gyűlölet színtere, hanem Isten dicsőítésének és az egymás iránti szeretetnek a porondja. Aki pedig ezt minister verbi dei-ként nem tartja tiszteletben, az méltatlan arra, hogy a lelkipásztorok palástját viselje.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése