Oldalak

2013. augusztus 21., szerda

A posztmodern ember és a milliárdok

Gattyán György
Az Index szerint 14.5 milliárdot keresett az elmúlt évben hazánk harmadik leggazdagabb embere, az internetes pornóbirodalmáról ismert Gattyán György. Mindez szoros összefüggésben van azzal, hogy egyes mondások szerint az Internet tartalma elfér egy CD-n … ha a pornót nem számítjuk. Ugyanakkor olcsó megoldás lenne egyszerűen csak siránkozni ezen és ostorozni a modern világ erkölcsi állapotát. A pornográfia utóbbi 30 évben történt robbanásszerű terjedése ugyanis nemcsak erkölcsi, hanem társadalmi, sőt – nagy szóval – filozófiai kérdés is. Ezért engedtessék meg nekem, hogy Gattyán milliárdjain elindulva, ezekre a vizekre is evezve próbáljam meg a magam és az olvasó számára is összegyűjteni: hogy látom ezt a világot és főképp: hogy szeretném látni. A sikamlós bugyik és nedves genitáliák helyett ezért inkább az agysejtekre szeretnék serkentő hatást gyakorolni. Tekintsék ezt egyfajta ars poeticának.
Az úgynevezett modernitás kora elsősorban arról volt ismert, hogy robbanásszerű technikai fejlődés zajlott a világban, s ez erősen rányomta a bélyegét nemcsak a társadalmi állapotokra, hanem a gondolkodás mikéntjére is. Az ember egyszeriben mindent a töretlen fejlődés szemüvegén át kezdett látni: Hegel dialektikája mint fejlődéselmélet viharos gyorsasággal szállta meg a gondolkodás tudományát: a társadalomtudományokban a dialektikus materializmusban és a történeti materializmusban talált otthonra, a természettudományokban pedig elsősorban Darwin evolúciós elmélete adott új táptalajt neki.
A modernitás kora azonban véget ért, és a gondolkodás új utakat kezdett keresni: a posztmodern e század közepétől kibontakozó gondolkodása már az abszolút elvetésében és az egyéni mikrokozmoszok személyes abszolútként való beállításában találta meg a maga korszakos igazságát. Szétszakadtunk 7 milliárd kis világra, melyekben nincs külső autoritás, nincs abszolút igazság, hanem mindenkinek csak saját, de az ő világában és gondolati rendszerében abszolút értékű igazságai vannak. Néhány évtized alatt a “másféle gondolkodás” egyszerű devianciából ismerni és elismerni való egyéni meglátássá vált, a gondolkodók egyre inkább az új, a járatlan út kitaposóit látták mindazon gondolatokban, melyek korábban az ember fejében meg sem fordulhattak. Ez persze magával hozta az elfordulást mind a modernitás, mind az azt megelőző korok értékeitől és erkölcseitől, mindentől, ami az abszolútot hirdette – így a hittől, vallástól is. És magával hozza az ember minden eddiginél gyorsabb elmagányosodását, a közösségi kapcsolatok hálójának felfeslését, az atomizált társadalom kialakításának felgyorsulását.
Ebben a gondolati miliőben természetszerűleg mind nagyobb teret kap az extremitás. Mivel a gondolkodás értékét a megkérdőjelezésben, a kételkedésben és az új meglátások keresésében látta a világ, magától értetődő terészetességgel fordult bizalommal minden extremitás felé, legyen az akár a kábítószerek legalizálása, vagy a szexuális devianciák és a szexuális szabadosság hirdetése. E másodikhoz tartoznak nemcsak a tolerancia nevében megtartott pride fesztiválok, hanem történetünk kiindulópontja, a pornográfia is. Része, mi tőbb: mainstreamje annak a gondolkodásnak, melyet a posztmodern jelképez. Hiszen ahol a meghökkentés, a hagyományos értékek megkérdőjelezése az érték, ott a pornográfia mint a hagyományos intimitás totális megkérdőjelezője igazán táptalajra lelhet. Gattyán csupán vámszedője ennek: a posztmodern ember, aki pénzt csinál a posztmodern gondolkodás lényegéből, a végletekig fokozott individualizmusból.
Igény ugyanis van rá. A posztmodern nemcsak a gondolkodás, a filozófia oldaláról hirdeti az extremitások iránti toleranciát, hanem a kor emberét is a maga képére formálja. Miközben az ember közösségi lényből egyre inkább individuum lesz – ezt segíti és katalizálja mind az önérvényesítés XXI. századi vallása, mind akár az Internet elerjedése és számos egyéb jelenség is – aközben gondolkodásának látóköre is egyre inkább önmagára, egyéni szükségleteire és érdekeire korlátozódik, s észre sem veszi magát, már igazságai is csak saját gondolati körében bírnak abszolút értékkel. Maga is részévé, működtető fogaskereskévé válik annak a gondolkodásnak, amely őt magát mint társadalmi atomot kitermelte. Márpedig ha a gondolkodás az egyéni szükségletekre irányul elsősorban, akkor ez utat nyit a pillanatnyi örömök kultuszát és a szabadságot egyaránt döbbenetes erővel hirdető pornográfia betörésének a mindennapi életbe is.
Láthatjuk ennek a nyomait már a mainstream médiában, az interneten is. Szinte már nincs olyan valamirevaló online sajtótermék, mely a nyitóoldalától legfeljebb 1 kattintásnyira ne hozna 18+ karikás tartalmat. A pornográfia befurakodik az életünkbe, ott van mindennapjainkban és nemcsak egyre elfogadottabbá, hanem egyenesen követendővé, trenddé válik. Tizenéves kislányok karrierálmai között kezd szerepelni az e stílusban befutott sztárság. Már nem ütközünk meg azon, ha ismerőseink életében fel-felbukkan egy ilyen filmben eljátszott szerepecske. Mondhatjuk, hogy a pornográfia mindennapi életünk része. Gattyán ezt a folyamatot ismerte fel és használta ki idejekorán.
Azt ugyanakkor nagyjából minden józanul gondolkodó ember látja, hogy ezek a folyamatok a végtelenségig nem folytathatók, hanem előbb vagy utóbb jönnie kell egy újabb filozófiai paradigmaváltásnak, amely ellentétes irányba fordítja e kilengett ingát. A kérdés inkább az, hogy milyen gondolati rendszer látszik erre késznek és alkalmasnak. Mivel a bölcseleti tudományok világára – a természettudományokkal ellentétben – nem a folyamatos fejlődés, hanem inkább az egyes paradigmák cikulikusan visszatérő, folyamatos egymásutánisága jellemző, nagyjából látni lehet, hogy merre haladhat tovább az emberiség gondolkodása. Látni lehet abból, hogy a mai gondolati palettán ki mit képvisel és hirdet. És ebben most leginkább a hazai gondolkodásra vetem elsősorban a tekintetem.
Az úgynevezett liberális értelmiség egyelőre meglehetősen jól érzi magát a posztmodern keretek között. Nem csoda, hiszen nagyrészt a liberalizmus eszméje volt az, mely e világot kitermelte. A posztmodern értékekre tehát e kör mint képviselendő, megtartandó értékekre tekint, sőt továbbra is az egyén és a vállalkozás egyre nagyobb szabadságfokában látja a társadalom hatékonyságának fő tartópillérét. Ez az oldal tehát úgy tűnik, hogy az inga további kilendítésében érdekelt, nem pedig visszafordításában. A posztmodern fentebb is vázolt visszásságainak – az atomizálódó társadalomtól kezdve az extremitások nagyarányú térhódításáig – már az említését is restaurációnak, meghaladott gondolkodásnak tekinti, így foglalkozni sem hajlandó velük. Márpedig ha ezekkel a visszásságokkal foglalkozni nem elég bátor, akkor kijelenthető, hogy megújulásra is képtelen – amint azt egyébiránt nap mint nap tapasztalhatjuk is. Mondhatjuk tehát, hogy e szellemi kör és gondolatvilág e szempontból nem jöhet szóba.
A “másik oldal”, a konzervatív gondolkodók egy része ugyanakkor kifejezetten élő példája annak, ami miatt egyébként sokszor jogosnak is tekinthető a liberális értelmiség általi restaurációs megbélyegzés. Ezen gondolati kör képviselőinek legnagyobb része ugyanis a “legyen úgy mint régen volt” egyszerűségében gondolkodik, felvázol magának egy emlékekből idealizált – ám valójában sosem volt – világot, majd az ebbe való visszatérést jelöli meg a posztmodern utáni korszak fő céljaként és ismérveként. Ez a gondolkodás ugyan észleli a visszásságokat, ám az azokra adott válaszai inkább a “kitolatás”, a hátrálás jegyében születnek meg, mintha a posztmodern csak egyfajta elvetélt kísérlet lett volna, amiből még lehetséges az eredeti állapot visszaállítása. Márpedig én ezt nem látom lehetségesnek, a posztmodern olyan mélyen nyomta bele bélyegét az emberi gondolkodásba. A posztmodernt meghaladni tehát ez a gondolati kör sem látszik képesnek.
Nézzük meg tehát, milyen “harmadik út” látszik lehetségesnek. Mert megvallom őszintén, hogy mindezek alapján én – mint egyszerű, közepesen képzett, munkából élő tagja e társadalomnak – mindenképp egy harmadik út felé venném az irányt. Ha érdekli Önt, hogy merrefelé, “reklám után visszajövünk”.
Folytatása következik.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése